Egy alkalommal például szétverte fodrásza állkapcsát, majd 1942-ben letartóztatták, mikor a háború miatti elsötétítés után, égő reflektorokkal és részegen vezetett haza. Mindezt még megfejelte azzal, hogy tárgyalásán leütött egy rendőrt, felpofozott egy másikat, majd egy tintatartót a bíró fejéhez vágott. Nem meglepő, hogy ezek után szinte rögtön Los Angeles-i pszichiátriai intézetbe szállították, ahol paranoid skizofréniát diagnosztizáltak nála. Összesen hat évet töltött zárt intézetben, ahol többek között sokkterápiával is kezelték. Az 1950-es években visszatért a még ugyan filmvászonra, de sosem váltotta be igazán rendkívüli tehetségének ígéretét. Végül 1970-ben hunyt el a színésznő.
Még talán ennél is tragikusabb a walesi Peg Entwistle, Hollywood egy(ik) valódi áldozatának története. Színészcsaládból származott, apja sikeres Broadway-pályafutást tudhatott maga mögött. Melynek hatására ő is a Broadwayre ment, és kisebb-nagyobb szerepeket kapott, többek közt a 232 előadást megért, hatalmas sikerű Tommy című darabban is.
Az 1930-as évek elején Hollywoodba ment, és a Thirteen Women című filmben kapott szerepet. Ám a rendező drasztikusan megvágta a jeleneteit, a bemutatóra pedig meg sem hívták. A megalázott és a gazdasági válság miatt még el is szegényedett színésznő nagybátyjának a bemutató estéjén azt mondta, sétálni megy. Ezt is tette: fölment a híres Hollywood felirathoz, letette kabátját és pénztárcáját, majd a H-betűről a halálba vetette magát. Összetört testét csak két nap múlva találták meg. Kegyetlen irónia, hogy öngyilkosságának napján jött egy levele, melyben egy főszerepet ajánlottak fel neki – ráadásul egy olyan darabban, melynek végén öngyilkosságot kellett volna elkövetnie. „Attól tartok, gyáva vagyok. Sajnálok mindent. Ha korábban megtettem volna, sok szenvedést megspórolok” – szólt sokkoló tömörségű búcsúlevele. Mindössze 24 éves volt.




Erős hangú, feltűnő és különös szépség, ellentmondást nem tűrő keménységgel.
Az '50-es évektől kezdődően a televízióban is kipróbálhatta magát, többek között a The Adventures Of Superman című sorozatban is. „A televízió Marylin Monroe-ja” 1965-től, több színésztársához hasonlóan, night clubokban is fellépett énekesként. Sikerét és tehetségét bizonyítja ezen a téren, hogy egy lemeze is született. Joi-ról elmondható, hogy befejezetlen, csonka életpályát hagyott maga mögött, ugyanis tragikusan korán, 43 éves korában halt meg melldaganat következtében, miközben rengeteg kiaknázandó tehetség és tartalomvolt benne. Érdekességnek számított a maga korában Joi hobbija, ami a jóga volt, és egyáltalán nem volt elterjedt, főleg nem trendi, még „sztár körökben” sem. Ami pedig még ma is egyedi tény vele kapcsolatosan (egyeseknek, mert például nálam természetes) az az, hogy nem dohányzott, de még alkoholt sem fogyasztott. Valamint sohasem vállalt aktfotózást, annak ellenére, hogy igény biztosan lett volna ilyen jellegű képekre.





