"Hitchcock színésznői"

Alfred Hitchcock filmjeinek sikeréhez minden bizonnyal a remek sztorik és azok elképesztő szakmai tudással, eredendő ösztönnel való megvalósítása mellett a gyönyörű női szereplők is hozzájárultak. A legendás rendező mindezt jól felismerve, igyekezett a kor (főleg szőke) szépségeit meggyőzni, hogy részt vegyenek egy-egy alkotásában.

Joan Fontaine „A Manderley-ház asszonya” (1940) és a „Gyanakvó szellem” (1941) című filmekben szerepelt. A sztár szinte beleszületett a művészvilágba, ugyanis édesanyja is színésznőként dolgozott. Bár életének első éveit, szülőhelyén Tokióban töltötte a család, nem sokkal később Los Angeles-be költöztek, hogy a kis Joan a mamája nyomába léphessen. Kisebb szerepeket kapott csak, míg a nagy áttörést egy véletlen meg nem hozta a számára. Egy vacsorán David O. Selznick producerrel olyan nagy átéléssel és lelkesen beszélgetett Daphne Du Maurier Rebecca című regényéről, hogy a férfi rávette, menjen el egy meghallgatásra, ahol éppen a könyvből készülő filmhez választják ki a legmegfelelőbb szereplőt. Joan kiválasztását egy fél éves (!) kemény képzés előzte meg, valamint állandó próbák és tesztek alapján kapta meg a főszerepet. A mozi, amely a magyar piacon „A Manderley-ház asszonya” címmel jelent meg, egyben Alfred Hitchcock debütálását is jelentette és ennek ellenére elképesztő sikert aratott, hiszen rögtön tíz Oscar-díjra is jelölték a lélektani krimit, ám „csak” az operatőr, valamint maga a film kapta meg az elismerést. A színésznőnek azonban nem kellett sokat várnia a szobrocskára, ugyanis az egy évvel későbbi „Gyanakvő szellem” című moziért elnyerte azt. A negyvenes években több remek szereppel is elkényeztették, azonban később már egyre kevesebb jó ajánlata érkezett. A négyszer házasodott és ennyiszer elvált hölgy ma, 91 évesen visszavonultan él Kalifroniában.

Kim Novak a „Szédülés” (1958) című Hitchcock filmben tűnt fel először. Az 1933-ban született színésznő modellkedéssel kezdte a karrierjét, majd szerződtették a Columbia Filmstúdióhoz, ahol azonban nem vették igazán komolyan addig, amíg a már említett moziban nem szerepelt. James Stewart partneréül a rendező ugyan eredetileg Vera Miles-t szerette volna felkérni erre a kettős főszerepre, ám a színésznő terhessége éppen a forgatás idejére esett, így más lehetséges „alany” után kellett néznie. A választása igen jónak bizonyult, Kim pedig beírta magát a filmtörténelembe az alakításával. A szőkeség jelenleg már nem forgat, helyette a művészeteknek él: fest, szobrászkodik és verseket ír.

Tippi Hedren-t a „Madarak” (1963) és a „Marnie” (1964) című filmekben foglalkoztatta a rendező. Az 1930-as születésű sztár sikeres modell karrierjét hagyta maga mögött Hitchcock kedvéért. Egy üdítő reklámjában fedezte fel és rögtön tudta, hogy ő lesz „az új Grace Kelly”, akivel az ötvenes években több filmet is forgatott. Mint később azt a színésznő elmesélte, az első forgatás koránt sem volt kellemes élmény a számára: kezdő szereplőként rendkívül kimerítette a forgatás, ráadásul az utolsó jelenetek egyikében (amikor a madarak beszabadulnak a szobába) a rendező, ígéretével ellentétben, valódi madarakkal dolgozott, maga az eset pedig annyira megrázóra sikerült, hogy Tippi még évekig rémálmokkal küzdött a hatására. A trauma azonban meghozta a sikert, többek között egy Golden Globe díj formájában. Azóta több mint negyven filmet forgatott a színésznő, legutóbb a 4400 című sorozatban tűnt fel. Jelenleg harmadik férjével él és gyermekei révén (egyikük Melanie Griffith) többszörös nagymama.