Inspiráció 4.

Ez itt az utolsó része a pár napja kitalált és elindított sorozatnak. Összeválogattam a fekete hajú hölgyeket is végre. Remélem mindenkinek jól esett szemezgetni a képekből!

Louise Brooks

A dzsesszkorszak ikonja egy európai némafilmben, a Die Büchse Der Pandora (1929) című filmben kapta meg élete legnagyobb szerepét. Szikrázó, erotikusan túlfűtött alakítása a nimfomániás Lulu szerepében örök hírnevet biztosított neki. Fekete, rövidre nyírt bubifizuráját rajongó bakfisok utánozták, azonosulva kifinomult stílusával és a modern nő szabad szellemű, már-már hivalkodó imázsával. Szerintem remek író volt, élete utolsó két évtizedében rendkívül szellemes és felkészült filmkritikákat írt folyóiratoknak és önéletrajzi könyve is feledhetetlen élmény.

Theda Bara

A mozi első vampja, a némafilmek elbűvölő és egzotikus királynője volt. Csábító, érzéki, formabontó, veszélyes, kísértő szemű nő, aki éles ellentétje volt a korabeli filmek állandó kellékeinek, a szőke, finom modorú, jól nevelt kolléganőinek. A legjobban egy saját maga által újságíróknak elmesélt történet részletével tudnám és szeretném érzékeltetni a hatását az akkori közvéleményre: „…egyszer New York utcáin egy nő rendőrt hívott, mert a gyereke hozzám szólt.” Kötelező látni a A Fool There Was(1915) című filben.

María Félix

Ez halvány bőrű fekete, érzéki szirén a spanyol ajkú közönség Marilyn Monroe-ja volt. Dacára annak, hogy több mint 40 filmben játszott, szinte ismeretlen a spanyol nyelvterületen kívül, hiszen sosem merészkedett Hollywoodba. Akárcsak Marilyn, ő is legalább olyan híres végzet asszonya volt a magánéletében is, mint a vásznon. Négyszer ment férjhez, kétszer özvegyült meg és kétszer vált el, emellett a legkülönfélébb férfiakkal hozták hírbe, beleértve a mexikói festőművészt, Diego Rivierát is.