Gina Lollobrigida
Akárcsak számos háború utáni olasz kortársáé, „az isteni Lollo” értéke is a természetesség volt. A rusztikus és érintetlen szépség, szemben a sokszor túlzóan művi glamúrral, amelyet olyan gyakran alkalmaztak és alkalmaznak Hollywoodban. Sokoldalú tehetség, az egyetemen szobrászatot tanult, majd a ’70-es években sikeres fotóriporterként is bemutatkozott. Amerikába a Come September (1961) című filmmel tört be.
Virna Lisi
Az olasz mozi egy másik nagyasszonya, szőke, a kék szemű, karcsú és sikkes szépség, aki még színpadi jártassággal is rendelkezik. Amerikában Jack Lemmon oldalán mutatkozott be a How To Murder A Wife (1965) című filmben, de már ekkor sem volt az a sztereotip olasz cicababa, így hollywood-i kiruccanása végül nem nyúlt hosszúra. 1968-ban ugyan még a Barbarella főszerepét is felajánlották neki, de ő rég beskatulyázva érezte magát és úgy döntött hazatér, izgalmasabb feladatokat remélve ettől. Számítását meg is lelte, számos remek film, színdarab köthető a nevéhez, amelyet rangos európai díjakkal jutalmaztak.
Claudia Cardinale
Karizmatikus szépségű, fekete szemű, telt idomú olasz bálvány, akinek szokatlan, izgalmas, mély hangja van. Jelenléte szenvedélyes a vásznon, ám nemcsak érzéki, hanem sokoldalú színésznő is. Szinte kizárólag európai alkotásokban játszott, a hatvanas évek rangos produkciói közül többek között a nevéhez köthető a Sergio Leone által rendezett C’era Una Volta Il West (1968) című film, amit Volt egyszer egy vadnyugatként ismerhetünk.
Sophia Loren
Fénykorában egyike volt azoknak az alacsony sorból származó, természetes olasz szépségeknek, akiket nem rontott el a mesterkélt, idegen csillogás. Soha nem tagadta le, hogy mekkora nyomorban élt Nápoly környékén, mielőtt felfedezték, nagy nemzetközi sztár lett, és Oscar-díjat kapott a La Ciociara (1960) című filmért. Egy népszavazás a nyolcvanas években azt mutatta, hogy ő Olaszország első számú ikonja és még szobrot is szerettek volna neki állítani. Későbbi pénzügyi „botrányai”, melyek miatt inkább Svájcban telepedett le, ellenére sem vesztett fényéből.
A korszak sztárjai elé a szépség új mércéjét állították a fent említett színésznők, hiszen ők már az új, háború utáni nőideált képviselték. Ezt a fogalmat először és elsősorban Lollo-val és Sophia-val kezdték azonosítani. A rájuk alkalmazott maggiorate fisiche kifejezés jelentése: testi bájakkal megáldott. Loren szerényen hárította ezt az ünneplést: ”Mindent, amit rajtam láttok, a spagettinek köszönhetek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése