Rosemary Clooney a Red Garters című filmben

Európa kedvencei - Vivi Bach

A dán énekes-színésznőt, akit nemes egyszerűséggel csak ikonként aposztrofáltak már karrierje kezdetétől fogva hazájában, a „dán Brigitte Bardot”-ként vagy „egész Dánia tinédzsereként” ismerheti mindenki (vagy legalábbis aki fanatikus mozi- és/vagy zenerajongó). 1958 és 1974 között 48 filmben is szerepelt, annak ellenére, hogy nem ezen a téren volt a legtehetségesebb.

Vivi Bach (eredeti nevén Vivi Bak) 1939-ben született Koppenhágában egy pék családba. Már egészen fiatal korától kezdve élénken érdeklődött az éneklés és a tánc iránt, ennek ellenére mégis fodrászként kezdett el dolgozni. Pár szalonokban eltöltött év után modellként próbálta ki magát és ért el meglehetős sikereket, miközben tánc és énekleckéket vett. Ezeknek meg is lett az eredménye, mert egy együttes dániai (országos) turnéra hívta és a már említett, az „egész Dánia tinédzsere” jelzőt is megkapta egyre gyarapodó számú rajongóinak hála. Miután felfigyelt rá a közvélemény, népszerűségében már a rendezők és a filmcégek is lehetőséget láttak, így megkapta első szerepét a „Krudt Od Klunker” című moziban. Ahogyan már említettem (minden rosszindulat nélkül) nem a legfelejthetetlenebb alakítást sikerült produkálni már elsőre sem, mégis számos további dán filmben tartottak igényt a személyére. Ezek az alkotások jórészt csak a skandináv országokban (voltak) ismertek, ám ott mégis meglepő népszerűségre tettek szert. Szőke hajával és ártatlan kinézetével tökéletes alapanyag volt a jó kislány szerepekhez, általában és legtöbbször a főszereplő állandó, pajkos kiegészítője volt, aki még pár sláger eléneklésével is megörvendeztette a nézőket. Pár nemzetközi moziban is feltűnt, ilyen volt a „Death Drums Along The River”, vagy a filmtörténeti szempontból jelentős spagetti-western a „Le Pistole Non Discutono”. Az 1960-as évek során eközben ismét a zene felé fordult a forgatások mellett, Németországban Rex Gildo-val alkottak sikeres duettet. 1964-ben leszerződtette a Philips és egy 11 dalos lemezt vettek fel vele, melynek legnagyobb sikere a Gerhard Wendland-al közösen énekelt „Hey Vivi-Hey Gerhard” című dal volt, amelyet az angol nyelvű közönség „Hey Paula”-ként juttathatott a slágerlisták élére. Vivi közben jó (üzleti) érzékkel megalapította saját filmstúdióját és több mozi producereként is feltűnt a neve, valamint egyre inkább a televízió felé fordult, több gála műsorvezetői, közvetítői szerepét is megkapta. Az 1970-es évektől kezdődően ismét egyre gyakrabban látogatott Dániába, ahol rögzített néhány dalt és megmutatta még magát pár alkotásban, majd nyugdíjba vonult a show bizniszből. Azóta (harmadik) férjével Ibizán él, ahol festőként, illusztrátorként és gyermekkönyvek írójaként tevékenykedik.

Búcsú Mr. Country Gentleman-től

2010. január 16-án nyolcvankét évesen elhunyt Carl Smith, adta hírül a BBC. A legendás countryénekes-dalszerzőt Tennessee-beli otthonában érte a halál, aminek pontos okát még nem közölték a sajtóval.

Carl Smith 1927. március 15-én született Maynardville-ben, és azt követően határozta el még gyerekként, hogy zenész lesz, hogy meghallgatott egy rádióműsort. Tinédzserkorában kezdett el gitározni, tizenöt évesen egy együttessel közösen lépett fel, tizenhét évesen pedig már a rádió közvetítette előadásait. Az ötvenes évek sztárjává vált mikor a Columbia Records szerződést kötött vele, innentől kezdve nem volt megállás. Ontotta magából a slágereket, amelyek Amerika-szerte ismertté tették a nevét.

1952-ben feleségül vette June Cartert. Lányuk, Rebecca Smith 1955-ben született meg, aki felnőttként Carlene Carter néven szintén híres countryénekessé vált. A pár 1957-ben vált el, June Carter később Johnny Cash felesége lett, míg Smith feleségül vette Goldie Hill énekesnőt, aki 2005-ben rák miatt bekövetkezett haláláig együtt élt vele.

A hetvenes évek végén vonult vissza, miután a karrierje a hatvanas években „hanyatlásnak” indult. Az utóbbi évtizedekben, mikortól az ötvenes évek zenéje újra a reneszánszát éli, ismét felfedezte magának a közönség és azok hallgatták lelkesen (köztük én is) , akiknek azelőtt csak a szüleik vagy nagyszüleik ismerhették és szerethették.

Pályafutása során két westernfilmben is szerepelt, illetve saját zenés műsort vezetett Carl Smith's Country Music Hall címen. A világhírű énekest 2003-ban iktatták be a Country Hall of Fame-be. A New York Times értesülései szerint két fia, két lánya és számos unokája gyászolja.

Ismét a zenei élet egy legendás alakja búcsúzott el örökre.

(A bejegyzéshez segítségemre volt a http://www.femina.hu/ oldal.)

A nap képe - Alice és Ellen Kessler

A nap "arca": Keith Richards

A Rolling Stones 1980-as amerikai koncertje fokozott biztonsági készültség mellet zajlott, többek között azért, mert éppen pár héttel John Lennon meggyilkolása után lett megtartva. Ennek ellenére egy fanatikus rajongónak a záró szám alatt sikerült feljutnia a színpadra kedvenceihez, nem kis riadalmat okozva ezzel a szervezőknek. A helyzetet a Stones gitárosa, Keith Richards elképesztő eleganciával fogadta és reagálta le: levette hangszerét és párszor nemes egyszerűséggel fejbe verte a férfit, majd egy vállrándítással minősítve az eseményeket, behangolta a gitárt és folytatódott a show.

A némafilmek (mai) szerelmesei